Az árnyas fák alatt

Az árnyas fák alatt.

Az árnyas fák alatt magamba szálltam
Gondjaim elűzni, nyitottam a világra
A természet őszinteségét csodáltam
Ezzel életkedvem ismét megtaláltam

Haragról dalolj szívem,írta a költő
Ezzel indította egykor drámai sorait
Félelmeim egyre csak tornyosulnak
Bolyongásaim csak ezzel zárulnak ?

A nyári szellő frissítő hatását érzem
Mely a falevelek lágy simogatásával
Segít a múlt elszállt perceit felidézni
S ezzel a jelen haragját lefékezni

Mit érzékelünk:az ember nem fenevad
Más, egészen más rosszabb: csak ember
Kinek felsőbbrendűségének ismertető jele
A türelem ,a tovább élésnek ez az értéke

Hegyen, völgyön át dúvadként szárnyalhatok
Szellemi munícióm mindenütt elszórhatom
Hatását végül is lemérni már sosem fogom
A crédót pedig kénytelen leszek elfogadnom

Az árnyas fák alatt nyugodtan filozofálhatok
A csend-nyugalom engem is türelemre invitál
Így esélyt kapok a harcra a lelki felkészülésre
Mely sürget a békevágyam kiteljesítésére.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Adventi gyertya

Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,

Teljes bejegyzés »

Becsapódott

Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott.   Talán mert este volt, ilyenkor kevesen

Teljes bejegyzés »

Lenéznek ránk

Lenéznek ránk a csillagok, a nem kicsik, a nem nagyok, a fényesek, a haloványok, a most születtek, a pulzálók, a ragyogók, a pislogók, a sok

Teljes bejegyzés »

Tűz szekere

Tűz szekerével az éji világot riasztod fel álmaiból. Elszabadulnak a vad ordítások, árnyak suhannak hangtalanul.   Vicsorgás tépi a rejtőző álcát, kiderül minden hamarosan Kuvik

Teljes bejegyzés »

Ködhullámok

Ködhullámok tengerében, hajóorrok csillámlanak, szétválasztják a sűrűjét, hogy újra besüssön a nap.   Author: Sáfrány János Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd

Teljes bejegyzés »

Visszacsikar

Megint rajtad jár az eszem. Éjjel verdes a szívem, Nappal meg alig eszem. Nem lakok jól csokival.   Még mindig bennem élsz. Éjjel benned verdesek,

Teljes bejegyzés »