Az árnyas fák alatt

Az árnyas fák alatt.

Az árnyas fák alatt magamba szálltam
Gondjaim elűzni, nyitottam a világra
A természet őszinteségét csodáltam
Ezzel életkedvem ismét megtaláltam

Haragról dalolj szívem,írta a költő
Ezzel indította egykor drámai sorait
Félelmeim egyre csak tornyosulnak
Bolyongásaim csak ezzel zárulnak ?

A nyári szellő frissítő hatását érzem
Mely a falevelek lágy simogatásával
Segít a múlt elszállt perceit felidézni
S ezzel a jelen haragját lefékezni

Mit érzékelünk:az ember nem fenevad
Más, egészen más rosszabb: csak ember
Kinek felsőbbrendűségének ismertető jele
A türelem ,a tovább élésnek ez az értéke

Hegyen, völgyön át dúvadként szárnyalhatok
Szellemi munícióm mindenütt elszórhatom
Hatását végül is lemérni már sosem fogom
A crédót pedig kénytelen leszek elfogadnom

Az árnyas fák alatt nyugodtan filozofálhatok
A csend-nyugalom engem is türelemre invitál
Így esélyt kapok a harcra a lelki felkészülésre
Mely sürget a békevágyam kiteljesítésére.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »