Terítéken
Leveszik szemfedőmet,
S tükörben látom színemet;
Sok cukrász állítja,
Imádják a krémemet.
Este van az étteremben,
Úgy látszik telt ház;
Töltelékem senkinek se kell,
Pedig nem romlott a máz.
Bejön néhány hölgy,
Egy üres asztalt foglalnak el;
Fel is figyelek rájuk,
Mind a két gyöngyszememmel.
A pincér sietve rohan,
S én ide érzem illatukat;
Eltelik pár csodával teli perc,
S kihozzák az italokat.
Mutogatnak rám,
S közben hangosan nevetnek;
Nem tudom miért ez minden,
Tán elrontották testemet?
Újra megjelenik közöttük,
Az egyik csinos pincér;
S a szőke hajú csoda,
Rám mutogat, engem kér.
Utazom, imbolygok,
Egy erős, s ügyes kézen;
Gyönyörűek, s csinosak a lányok,
De nem tudom, mit vétettem kérem.
Lehet, tetszem nekik?
Talán még sem vagyok tökéletlen?
Amivel mostan felszeletelnek,
Az pedig koránt sem életlen.
Megízlelnek engem,
És már javában kóstolnak;
Valakinek íztelen vagyok,
S vannak, akik bókolnak.
De egyiküknek úgy látom,
Már félre lettem téve;
Semmire sem fáj a foga,
Csak a habra, és krémre.
A szőke és kék ruha,
Ma nem egy jó párosítás;
Nem is egy pincér rohan ide,
Hanem kis híján száz.
Asztalokat hoznak,
S már látom, jönnek társaim;
Mi történik én velem?
Halál jön és guillotine?
Újabb mézédes étkek,
Vernek tanyát az asztalon;
Érzem ebből lesz nekem most,
Igazán nagy gondom, bajom.
Valaki elfogyasztott látom,
S valaki látom nem;
Ők csak nevetgélnek tovább,
Nekem meg tán ennyi volt az életem.
De valami történik,
Újra jön a főúr;
Gondolhattam volna ki szólt,
És persze, hogy a fő úr.
Darabjaimat külön látom,
De nem tudom hová visznek;
Távolodom az asztalomtól,
Ők meg egyre jobban nevetnek.
Át a lengőajtón,
Majd egyenest a kukába;
Miért nem kellettem nekik?
Minden hiába.
Lehet már senkinek, se kellek?
Ennyi volt az életem?
De legalább tudom milyen érzés,
Ott lenni a terítéken.
2014.08.17.
Author: Horváth Szabolcs
Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díját 2021-es évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent kötetei: A Háromszázak...