anyagismeret:
a betonacél
nem rideg,
a portlandcement
por,
a könnyűbeton
könnyű,
a hódfarkú cserép
hódfarkú,
csak bennem nem akar a feszültség csökkenni.
a betonacél nem rideg,
de hideg,
a portlandcement por,
de nem mindenkor,
a könnyűbeton könnyű,
és mégis nehéz, elég nehéz,
a hódfarkú cserépnek pedig
nem hód a farka,
és bennem
a feszültség
(a biológiai)
csak nő,
csak nő,
csak nő!
Ó,
hát
hol van végre már
egy nő?
kéne már egy
Nő!
1976.11.12. (20 évesen)
panoptikum:
Einstein megmondta a relativitást,
Hook, hogy ő lesz az általános,
Marxé volt az izmus,
Hadrovics és Gáldi bevált kéziszótárnak,
Gerber rájött, és befüggesztett,
Poisson kitalálta, hogy eloszlik,
Gauss, hogy hibásan oszlik el,
Poldi, hogy kalapál,
Wöhler, hogy lefele görbüljön,
és végül itt vagyok én is:
az Építőmérnök Hallgató.
de mi leszek, ha nagy leszek?
és ki leszek, ha nagy leszek?
1976.11.12. (20 évesen)
allegóriák (matek gyakorlat)
a virágnak megtiltani nem lehet,
hogy ne nyíljék, ha itt a szép kikelet*,
kikelet a görbület,
virág a derivált,
kikeletre eltorzulni kénytelen.
sej, Nagyabonyban csak két torony látszik**,
de a táblán vektor szorzat látszik,
inkább nézem az abonyi kettőt,
mint a táblán azt az elrettentőt!
áll a hajó a Balaton vizében,
megakadt a csipkebokor tövében,
csipkebokrot, de ki kell vágni***,
a rektifikáló síkot (****) ki kell számolni,
hadd tudjon a kisangyalom
jobban deriválni!
1977.03.22. (21 évesen)
*Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet
** Abonyi Lajos: Sej, Nagyabonyban (népdal)
***Áll a hajó a Balaton vizében (népdal)
**** retifikáló sík: Differenciálgeometria (4) (gorbem.hu)
illusztráció: A jövő mérnöke (1974. 23. évf. 11. sz.) (bme.hu)
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
