– Képzeld Terinek megszületett a harmadik gyermeke, ezúttal kislány lett, nagy az öröm a családban.
– Nem normális ez a Teri, hogy ismét szült. Ráadásul még örülnek is annak, hogy lány lett. Nem volt elég a két kölyök?
– Esztinek sikerült letennie a második nyelvvizsgát is. Azt tervezi, hogy a nyári szünetben idegenvezetést vállal. Tanítani is nagyon szeret, de az idegenvezetés kihívás számára, ráadásul sokkal előbb összejön a pénz a vágyott lakásra.
– Ennek a lökött Eszternek nem elég, az a sok neveletlen kölyök, a helyett, hogy pihenne nyáron utazgat és hagyja magát leamortizálni, attól a sok idióta rongyrázó külfölditől. Hát?- ő tudja. Van, akinek semmi se elég, pedig most emelték a pedagógusok bérét.
– Lajosnak nagyon bejött az építési vállalkozása, igaz, hogy több szakmával is rendelkezik, így ki tudja választani a megfelelő munkatársakat. Olyan referencia munkái vannak, hogy sorban állnak nála. Nincs csúszás, utólagos javítgatás. Az ilyen szakember a világ több táján is megállná a helyét.
– Na, ha Lajos bárhol megállná a helyét, akkor mi a csudának marad itt? Nekem aztán senki ne mondja, hogy szereti a hazáját és itt is megtalálta a számítását!
– Hát, hogy ez a Marika milyen rendes? Nem gondoltam volna, hogy 3 havonta jár vért adni. Azt mondja, inkább adjak, mint hogy rászoruló legyek. Le a kalappal előtte! Bár több ilyen fiatal lenne! A vérre akár egészséges embernek is szüksége lehet, ha baleset éri, arról nem is szólva, hogy a műtéteknél előfordulhat a vérveszteség, amit pótolni kell. Aztán vannak olyan szerencsétlen betegek, akiknek a szervezete nem termel vérplazmát. Viszont ezen kívül is számtalan gyógyszer készül vérből. Nagyra nőtt a szememben ez a kislány. Ráadásul egészen véletlenül tudtam meg. Összefutottunk a villamoson és beszélgetés során rákérdeztem, hogy merre jártál? Olyan lelkesen beszélt a témáról, hogy leesett az állam. Amilyen szerény, szolid, csendes kislány, fel se merült bennem, hogy ennyi jó érzés van benne. Ápolónőként dolgozik, se szombat, se vasárnap, se ünnepnap, éjszakai ügyeletek, erre a szabadnapján elmegy vért adni.
– Ez a Mari se normális az anyjától tudom, hogy rendszeres véradó. Nem elég neki a kórház, az az embertelen beosztás, a sok pelenkás és haldokló! Képes a szabad napján vért adni. Aztán ne csodálkozzon, ha összeszed valamit, de meg is érdemli, minek veszi mindenki gondját magára, mi ő, tán csak nem a legújabb Teréz-anya?
