Hullámzik a távol,
reszket a horizont,
tücsök bogár csendes,
madár sem visong,
Tarló forró fövenye,
mit forgószél felsöpör,
porfelhőt kavarva,
majd csendesen leül,
Szomjazó gulya,
enyhülést keresve,
lassan szedi lábát,
mintha mély lenne keserve,
Itatója már várja,
hűsítő, friss vize,
terelő puli kíséri,
nagy bundában teste,
Lógatja nyelvét,
izzadsága rajta,
éppen, hogy nem ér le,
a szikes talajra,
Felhőtlen égen,
madarak árnyéka,
gémes kút karja,
vödrével már várja,
S majd, ha az alkonnyal,
beköszönt az enyhítő éjjel,
úgy talál nyugalmat, békét,
madár, jószág, s ember.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.