Opálos fátyol mögé
bújik a napfény,
nem égeti szemem,
templomok harangjainak
kórusa is lecseng,
ahogy fáradt lelkem pihentetem,
a fákon galambok hangja búg,
a folyó sodrása is oly nesztelen,
s ülök itt egy padon,
hol meztelen lelkem fürdetem,
mosom le róla a mocskokat,
mi évek alatt rá ragadt,
tiszta már nem lesz soha,
de tán könnyebben húzom újra magamra…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
