Még a levegő is nehéz,
Ahogy nézek a nyitott ablakon,
Még mindig téged várlak,
Lassan ki nyújtom karom,
Várom, hogy megfogd, megérintsd,
Zsibbadt, remegő újjaim,
Úgy vágyom,
Jelenléted újra itt,
Zokog a lélek,
Zihálva küzd a test,
Pusztítón rohan az idő,
Mi mindent újra fest,
Minden mi fogvatart,
Nem más csak emlék,
Előttem egy sziluett,
Mi szét tépi az elmét,
Hiába várom,kutatom,keresem,
Arcod még előttem,
Hová lett minden,
Tovatünt szerelem…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.