Hallja lelked sóhaját,
Felperzseli, égeti,
Mint kelő nap,
Pirkadatnak harmatát,
Látja még szemed fénylő parazsát,
Tüzet lobbantani mégis fél,
Meg égetheti magát,
A távolságban, mint biztonság,
Kényelmes nyugalmat talál,
Messziről figyel,
Közeledni még nem tud,
Nem mer,
Mégis égeti a vágy,
Érzi, tudja jól,
Bár nem hiszi,
Neki is jár a boldogság…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.