Ahogy én is, te is látod,
Mégis, mégis más ahogy vágyod,
Te a fényben fürdesz,
Én az árnyékban henyélek,
Te a hideg dinnyét éled,
Én enyhítő esőt kérek,
Te futsz, szaladsz kaszálón s réten,
Én földúton kullogok utánad éppen,
Te bogarakkal játszol forró szélben,
Én kazlak tövéből hűsölve nézlek,
S éjjel tücsök rajt hallgatva,
Fejed lustán mellkasomra hajtva,
Csendesen nézzük csillagok lassú útját,
Nem számít most semmi,
Csak ez a csepp boldogság…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
