Léptem alatt roppannak, zizegnek,
Minden színben játszó őszi falevelek,
Sárga, barna, bézs, néha zöld,
Szikrázik a fény is, mindenek fölött,
Arcomat is süttetem, napsugarát élvezem,
Csupán lelkem bánatos, hogy nem vagy itt kedvesem,
Újra itt az ősz, lomha nyári elmúlás,
Véget érő szerelem, önfeledt lubickolás,
Kezem zsebre dugva, s ha e nap is beborul,
Mint ahogy az évszakok, tán lelkem is meg újjul,
Eszembe jut majd eme színes forgatag,
Elhagytál, mint nyár, s az ősz, úgy talán a fájdalom is elhalad…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.