Hajnali ragyogás

Röppen a hajnal tétova szárnyon,

ugrik a lelkem, had kiabáljon.

Had kiabáljon hajnali tájon,

hogyha zokogna, magamba zárom.

 

Táncol a napfény ezer sugára,

tükre a lelkem kicsiny szobája

Tükre a lelkem hűs ragyogása

tangóba fordul magányos tánca.

 

Fent ül a nap már, fent a világon,

tűnik a sötét hetedhatáron.

Tűnik a sötét, táncol a lélek,

had kiabáljon, hátha felelnek.

 

Veress Zita
Author: Veress Zita

Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.

Megosztás
Megosztás

3 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nyár

Aranysárga, zöld, aranysárga… Aranysárga búzatáblák váltják egymást, karcsú szálaik közt halkan susog a szél, meleg, bódult csend ül a bokrok szoknyája mögött, s a bodzalevél

Teljes bejegyzés »

Ébredés előtt

Tíz kilós súlyok zuhannak az égből, haláli némasággal, s úgy húznak el mellettem, mintha mozivásznon látnám mozgásukat. Hang – nincs. És érdekes módon, valami okból

Teljes bejegyzés »

Emlékszel-e?

Emlékszel-e arra a nyárra, Emlékszel-e arra a táncra, Emlékszel-e az első kézfogásra – Emlékszel-e még arra a nyárra?   Emlékszel-e? Szerettelek… Mikor hűn, s forrón

Teljes bejegyzés »

Tél

A torony körül csókák jajongtak. Hangjuk ijedten csapongott az üres piactér padjai fölött. Az öreg Péter felnézett. Hiába kereste a fekete madarakat, még a torony

Teljes bejegyzés »

A boszorkány és a szűz király

A boszorkány és a szűz király Az ágyúdurrogás fülsiketítő zaja rémülettel töltötte el az álmából magához térő, ébredező királyt. A résnyire nyitott ablakon füst és

Teljes bejegyzés »