Ha van, aminek ereje van, az a szeretet.
Vele elmozdíthatod a legmakacsabb hegyeket..
Olyan erő, amely mindenen átlebeg.
Bajban sem hagyja el a szívedet.
Eljön az idő, amikor „csak” az leszek..
Egy szívmelengítő derengés szívedben.
És érezni fogod, hogy szeretlek.
Mennyi mindent jelentesz Te nekem.
Érzékeled jelenlétem simogató szélben.
Édes napsütésben, és leomló levélben.
Rám gondolsz majd vágyódón, mélyen
Minden elmesélendő új élményben.
Mert bár nem látsz, én veled vagyok.
Bár nem érinthetlek, ott, melletted állok.
Csak nézz magadba, s hallod, ahogyan szólok.
És ugyanúgy mint Te, utánad vágyódok.
Emlékezz rám, én is emlékszem mindenre.
Mert már benned élek, s örökké szeretlek.
Messziről figyelem szép, fényes utadat
A széllel suttogom:”Lát Téged, anya!”
Én leszek az őrangyalod.Bajod nem eshet.
Én leszek a lélekhangod, amit követhetsz.
Napsugár leszek, hogy érinthesselek
Holdként virrasztok majd álmaid felett.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.
