Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
4 Responses
kedves Rita, az álom és a valóság között szerintem néha csak egy-egy pillanat a különbség: az elalvás és az ébredés pillanata. és néha az elalvás egyfajta ébredés (az álomba ébredés), és az ébredés egyfajta álomba térés (a valóságba térés) pillanata …
és egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az álom-e a valóság, vagy a valóság-e az álom, hogy álom a valóság, vagy valóság az álom? …
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Köszönöm az olvasást. Álom és valóság közötti fejtegetésed próbáltam megérteni. Tény, hogy a valóságnak csak nagyon pici szeletét látjuk, de szerintem azt ébren. Ettől még elvileg lehet jobb az álom, és adódhat olyan élethelyzet, amikor nem akar szembenézni az ember a valósággal, inkább álomba menekül.
Szeretettel: Rita
kedves Rita, elnézést kérek, kicsit valóban elvont voltam. vannak köztünk olyanok, akik ébren is álomvilágban élnek, s vannak, akik álmukban sem tudnak elszakadni a megélt, „kinti” valóságtól. de alighanem mindannyian megéltük/átéltük már mind a két lehetőséget. s szerintem a szerelem pont ilyen billegő élmény: ébren néha beleálmodjuk azt is, amit csak szeretnénk, s álmunkban néha továbbálmodjuk azt is, amit megéltünk. és egy kicsit ilyen talán a hit is. „beismerem: az emberi agy kiismerhetetlen”… üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Nincs semmi gond, lehet eltérő a véleményünk. A rossz álomból jólesik felébredni, a jó állomban pedig még maradnék, de miután kénytelen vagyok felébredni, sajnálom, hogy csak álom volt.
Szeretettel: Rita