Tüzet csiholtam a minap
Tüzet csiholtam a minap
kaptam is érte fejmosást
A múlt elvtársaihoz hasonlítottak,
úgy érezték náluk az igazság
mert az Ő igazságuk a szabadság
Kissé vicces soraim,
mit nyári bohóságnak szántam ,
kiütötték kényes gyomrukat
s megfeküdték halalmi vágyukat
Amit írtam, leírtam,
nem törlöm kedvükért
Gyűjtsék csak árgumentumaikat
ezzel sem tudják törölni múltjukat
Mert ők az igazi múltidézők
s visszasírják hatalmi posztjukat
S minden új támadt lovagban
feltámadni látják hatalmi vágyukat
Firkáljatok csak szabadon
hisz a liberális mainsztream ezt hirdeti
A bölcs emberi gondolat
végül elsöpri, s eltünteti
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
tisztelt Doktor úr, kedves ÍrótársMihály!
vaktában ellőtt soraid alighanem nem azokat találják – találták meg, akiknek szántad.
ez annál is valószínűbb, mert ezen oldalon aligha olvasgatnak „hatalmi vágyakkal” küzdő, „kényes gyomrú”, törölni vágyó múltú múltidézők, hatalmi vágyuk kielégítésére vágyó liberális „ménsztrímelők”.
ha velük kívánsz perlekedni, valami más megoldást kellene talán keresni, mintsem hogy egy magát egy (pontosabban: az) „Irodalmi Rádió” szerzőinek – élvezőinek valló népes társaság tagságát traktálni lírikusan közéletinek gondolt propagandisztikus soraiddal.
belehallgattam a 2017 -es, az Irodalmi Rádióval készült bemutatkozó videódba. saját elmondásodból értesülhettem így életed azon sanyarú sorsáról, aminek során az ántivilágban (azaz a most általad folyton fikázott szocialista (kommunista?) időkben) sikerült orvosi diplomát szerezned, majd meglehetősen sikeres, elismert szakmai pályafutást folytatva ezen kapitalista világban is pácienseid méltó elismerésével elérni tisztes korodat.
és itt merül fel a kérdés: vajon miért zavar és foglalkoztat ennyire az a múlt, aminek karrieredet, szakmai életed sikereit köszönheted? miért az a állandó nemzetfájdalmi siralom, ami átsüt kedves soraidon?
s vajon mit tettél annak idején (akkor, amikor az még nem volt ménsztrím), azért, hogy a szeretett hon megszabaduljon a legvidámabb barakk csúfos becézésétől. akkor, amikor a (ma ismét) elátkozott szó, hogy „liberalizmus”, csak vágyálomnak tűnt minden hétköznapi embernek?
vagy már akkor is elég cselekvésnek tűnt, hogy valamiféle hit mögé bújva mások gondviselésére is lehetett bízni cselekvés helyett a jövőt?
esetleg erről is kaphatnánk valami lírikusan önfeltáró (ma úgy mondják: Comming Out) jellegű, „tüzet csiholó”, őszinte költeményt (vagy megtisztelő szavaidat idézve: firkálmányt)? csak úgy, a hitelesség kedvéért?
de az is egy jó válasz lehet esetleg, hogy – konzekvensen egyik korábbi bejelentésedhez – felhagysz ennek a felületnek politikai jellegű mondanivalód terjesztésére történő felhasználásával…
mint ahogy nem találni egyetlen egy olyan itt publikálót, aki eszmei – szellemi felsőbbrendűségét itt próbálná elhinteni (elhitetni) ember- (na jó, író) társai épülésére…
de ez is csak egy amolyan egyszemélyes, „bölcs emberi gondolat”, hogy megengedő kedves szavaidat idézzem…
üdvözlettel: Gábor