A gólyamama is gondozza kicsinyeit.
A mamacica is tisztogatja kölykeit.
Borjait a tehén, ha szükséges megvédi.
Anyám, te engem mért hagytál elveszni?
Tegnap még odabent a méhedben hordtál ki.
És rád én mindig olyan őszintén felnéztem.
Miért nem tudtál akkor engem megvédeni?
Anyám, miért nem szerettél te engem?
A világ mocsarába dobtál védtelenül,
Segítségkérő kezem önzőn csak ellökted.
Hagytál, hogy szenvedjek.Tétlenül, s hűtlenül.
Közben még a szempillád se rezzent meg.
Gyermek voltam.Ez volt akkor csak az én „vétkem”.
Beszennyezted túl korán már kicsiny lelkemet.
Szeretetedből hiába koldultam, kértem.
Soha nem is volt tán anyám énnékem.
Nem védtél, és nem óvtál meg. Mert nem szerettél.
Csak nyűg voltam, áldozat jéghideg szemedben.
S bár koldultam hűen, és vágyón szereteted-
De benned nem volt abból még egy csöpp sem..
Ma csak téged okollak már minden bánatért…
Hogy sírtam és szenvedtem, meg hogy megszülettem
Hogy kora gyermekkorom csak egy borús, sötét
Szégyen, tátongó árnyékfolt felettem.
Felnőttem.Anya lettem valahára hát én is.
Adhatok és kaphatok végre szeretetet.
Nem kell nekem többé tőled már semmi.Semmi!
Csak az, hogy végre elfeledhesselek.
Annak, ki nem képes még parányit sem szeretni
Nem kellene, nem szabadna anyává válni.
Most, hogy beforrtak már a fájó szív-sebeim,
Már mindenki mást… tudok én szeretni.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
Egy válasz
Megható, sőt megrázó soraid érdeklődéssel olvastam. Azt gondoltam, hogy idő előtt elvetette az anya a gyermekét, viszont életet adott. Ha szeretni nem is tudott, esélyt adott arra, hogy Te majd felnőve szerethess és boldog lehess! Neki pedig – ha lehet – bocsáss meg! Meglátod, hogy sokkal könnyebb lesz. Ne cipeld ezt a terhet egy életen át!
Szeretettel: Rita