A halovány rózsaszín megérintett,
szépsége, és alig színes világa,
ártatlansága szinte kényeztetett,
talán hasonló lehet szív jósága.
A szerelem színe mindig lángvörös,
benne féktelen vágy, mely mindent legyőz,
olykor pusztít, jobb esetben ösztönöz,
és ez a vad érzés mindent megelőz.
Halovány színek mindig megnyugtatnak,
szemnek kellemes, léleksimogató,
erőteljesek néha felzaklatnak,
máskor felráznak és kell a nógató.
Nem lehet mindig rózsaszín a világ,
jöhetnek majd erőteljes tónusok,
ne keressük majd azokban a hibát,
gyászsötét vár, lesznek fekete napok.
Omlik rád olykor éltető nap fénye,
máskor talán szürke felhő közeleg,
felnézhetsz a csodakék derűs égre,
ám de idővel mind el kell engedned.
Ma a halvány rózsaszín érintett meg,
holnap talán szépnek látom a lilát,
vagy fehér tisztaságát éneklem meg,
melyet nekem nyújt a kedves hóvirág.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben - édesanyám távozása után - űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen - Solymáron - élek.