A hűtlen anya

A gólyamama is gondozza kicsinyeit.

A mamacica is tisztogatja kölykeit.

Borjait a tehén, ha szükséges megvédi.

Anyám, te engem mért hagytál elveszni?

Tegnap még odabent a méhedben hordtál ki.

És rád én mindig olyan őszintén felnéztem.

Miért nem tudtál akkor engem megvédeni?

Anyám, miért nem szerettél te engem?

A világ mocsarába dobtál védtelenül,

Segítségkérő kezem önzőn csak ellökted.

Hagytál, hogy szenvedjek.Tétlenül, s hűtlenül.

Közben még a szempillád se rezzent meg.

Gyermek voltam.Ez volt akkor csak az én „vétkem”.

Beszennyezted túl korán már kicsiny lelkemet.

Szeretetedből hiába koldultam, kértem.

Soha nem is volt tán anyám énnékem.

Nem védtél, és nem óvtál meg. Mert nem szerettél.

Csak nyűg voltam, áldozat jéghideg szemedben.

S bár koldultam hűen, és vágyón szereteted-

De benned nem volt abból még egy csöpp sem..

Ma csak téged okollak már minden bánatért…

Hogy sírtam és szenvedtem, meg hogy megszülettem

Hogy kora gyermekkorom csak egy borús, sötét

Szégyen, tátongó árnyékfolt felettem.

Felnőttem.Anya lettem valahára hát én is.

Adhatok és kaphatok végre szeretetet.

Nem kell nekem többé tőled már semmi.Semmi!

Csak az, hogy végre elfeledhesselek.

Annak, ki nem képes még parányit sem szeretni

Nem kellene, nem szabadna anyává válni.

Most, hogy beforrtak már a fájó szív-sebeim,

Már mindenki mást… tudok én szeretni.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Megható, sőt megrázó soraid érdeklődéssel olvastam. Azt gondoltam, hogy idő előtt elvetette az anya a gyermekét, viszont életet adott. Ha szeretni nem is tudott, esélyt adott arra, hogy Te majd felnőve szerethess és boldog lehess! Neki pedig – ha lehet – bocsáss meg! Meglátod, hogy sokkal könnyebb lesz. Ne cipeld ezt a terhet egy életen át!

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szeretni csak úgy…

  Szeretni csak úgy…     Úgy szeress, mint a Nap a Földet több millió éve!   Te szeress  úgy, ahogy édesanyák ezen a Földön.

Teljes bejegyzés »

Szándékos?

Jó szándék helyébe várhatsz-e jót, vagy legalább egy reakciót? Csend. Az vajon válasz? Magadban mélyen kiabálhatsz… Már látod, ahogy a kívánságok tengerén evezve messze néz

Teljes bejegyzés »

Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »