Egy rút nátha jól letepert.
És kitartóan nem ereszt.
Csak fekszem ágyamban bent,
Nézek bárgyún a semmibe,
Bedugult orral, rekedten.
Hangom boszorkányos-érdes,
De tüzes seprűnyél helyett
A torkom lángol most éppen..
Karikásak a szemeim.
Lázas arcom bőrpírban ég.
Halloween-i szörnyetegnek
Vélhetnétek engem még.
Nem aludtam semmit. Semmit!
Hajam mered fel az égbe…
Köpni-nyelni se bírok már.
Elég nehéz elviselnem.
De túl leszek majd ezen is,
Eme galád betegségen.
Nehézségem letiprom mind.
Felakasztom én a szögre !
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Egy rút nátha jól letepert.
És kitartóan nem ereszt.”
Engem is, csak én a köhögéstől feküdni se tudtam.
Jobbulást!
Szeretettel: Rita