Megfázva

Egy rút nátha jól letepert. 

És kitartóan nem ereszt. 

Csak fekszem ágyamban bent, 

Nézek bárgyún a semmibe, 

Bedugult orral, rekedten. 

Hangom boszorkányos-érdes, 

De tüzes seprűnyél helyett  

A torkom lángol most éppen..  

Karikásak a szemeim.  

Lázas arcom bőrpírban ég. 

Halloween-i szörnyetegnek  

Vélhetnétek engem még.  

Nem aludtam semmit. Semmit!  

Hajam mered fel az  égbe…  

Köpni-nyelni se bírok már. 

Elég nehéz elviselnem.  

De túl leszek majd ezen is,  

Eme galád betegségen. 

Nehézségem letiprom mind.  

Felakasztom én a szögre !  

Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...