Egy rút nátha jól letepert.
És kitartóan nem ereszt.
Csak fekszem ágyamban bent,
Nézek bárgyún a semmibe,
Bedugult orral, rekedten.
Hangom boszorkányos-érdes,
De tüzes seprűnyél helyett
A torkom lángol most éppen..
Karikásak a szemeim.
Lázas arcom bőrpírban ég.
Halloween-i szörnyetegnek
Vélhetnétek engem még.
Nem aludtam semmit. Semmit!
Hajam mered fel az égbe…
Köpni-nyelni se bírok már.
Elég nehéz elviselnem.
De túl leszek majd ezen is,
Eme galád betegségen.
Nehézségem letiprom mind.
Felakasztom én a szögre !
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
Egy válasz
„Egy rút nátha jól letepert.
És kitartóan nem ereszt.”
Engem is, csak én a köhögéstől feküdni se tudtam.
Jobbulást!
Szeretettel: Rita