Régi idők karácsonya nesztelenül messzeszállt,
Manapság csak azt érezzük, mássá vált.
Sosincs időnk, csak az őrült rohanás,
Elveszett a régi lényeg, minden más.
És mikor véget ért az ünnep előtti rohanás,
S már nem maradt hátra semmi más,
Üljetek le az asztal köré csendesen,
Pihenjen kezetek egy-egy más kezen!
Szívetekben ne legyen más,
Csak az Istentől kapott szeretet és béke,
Így üljetek halkan ti is, Jézus tenyerébe!
Ahogyan pihen a kéz és szív,
Halkan szól egy mennyei dallam,
Lelketekben szeretet lesz
És majd érzitek, hogy Jézus ott van!
Mert ott ül akkor az Isten Báránya,
Ki nektek ma született a megváltásra,
Szelíd szemmel körbetekint,
Hol megszegik kenyér, s pohárba bor kerül,
Hol a szívekben a szeretet lakik akkor legbelül.
Felragyog a betlehemi csillag a szent éjszakába
És Jézus tudni fogja, hogy nem jött el hiába!
S ha majd elcsendesül az ünnep és kihúnynak a fények
És lassan a télben vége lesz az évnek,
Ti akkor se feledjétek,
Hogy nemcsak két napja van az évnek,
Amikor Jézusban a szívek összeérnek!
Author: Vajna-Kánagy Rozi
A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.
