Jó, öreg Mikulás sohasem komor,
bármerre is repíti szánját a szél,
zsebében kívánsággal teli levél,
varázslattal ajándékokat sodor.
Rénszarvasa mind, rég szolgál a helyén,
szánkója hó alatt parkol valahol,
dereka decemberben frissen hajol,
krampusz is előkerül, a szökevény.
Szánkóját semmi sincs, ami megállít`,
figyelmesen olvas minden papirost,
piros ruháját magára ölti most,
havas szakállát majd mosoly megszárít`.
Ajándékot ad, akinek csak lehet.
Télapó, bárcsak találkoznék veled!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2024. december 3., (A versben szándékosan van Télapó és Mikulás megnevezés is.)
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
