Van még valahol

Öltsük fel most remény-ruhánk,
bár szakadt, s tépi fekete szél.
Mindenfelől rág szennyes szája,
lelkünk vacogva alig él.

Kapaszkodjunk angyali szóba,
süket fülünkre ráhajol,
hisz még csodában, szeretetben,
létezik bennünk, valahol.

S ha örökké-zöld fánk fényéből
kezünkben semmi sem maradt,
kis csillag-gyertyánk melegít csak
árva emlékmadarakat…

Legyen még nyitva ablak, ajtó,
hol az élet majd belép ,
kicsiny fenyőmag szíve dobban
s indul az Élő, holtakért.

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Úton a szabadság felé

Úton a szabadság felé Néha csak menni vágyom csendesen, messze a zajtól, az emlékeken (…) Egy napfényes út, egy halk pillanat, ahol a lelkem végre

Teljes bejegyzés »

Vargánya.

Vargánya. Vágyod már az erdő békéjét, nyugalmát?Gyere, járd a bükkös s tölgyes savanyú talaját. Lélegezd be a fák, a bokrok, az avar s vadak illatát. Hallod? Hallgasd

Teljes bejegyzés »

Megvilágosodás útján

Szétporladt hamvaimból csak hagyom, hogy az az Új valami bennem feltámadjon. Belső fénnyel belőlem kiragyogjon, A szeretet szívemben szabadon áramoljon. Érzem új énemet, mit annyira

Teljes bejegyzés »

Falevelek

Falevelek   Csodálom a fákat az ablakon kitekintve, integetnek vidáman, új színekbe öltözve.   Egy falevél ismét ringvatáncot lejt, könnyedén, recsegve megcsókolja a földet.  

Teljes bejegyzés »

Apró szívek

Apró szívek   Mily’ szép kék szeme, amikor rám tekint, amikor hozzám simul, rám hajol.   Megcsókol, most is rám kacsint, lágyan megérint, apró szíveket

Teljes bejegyzés »

Zokog az ég

Zokog az ég   Zokog az ég csendesen, könnyeivel mossa az egész földet, szomorú minden.   Fájdalmak tetőznek, rohanó emberek sietős léptekkel menedéket keresnek.  

Teljes bejegyzés »