Szonettpáros

A Nap szonettje

 

Hajnali harmatban mosom arcom.

Pacsirtadal közé fonom sugaram.

Gyűrött pipacsszirom piros palástom,

kincsem aranyzöld rózsabogaram.

 

Nincs nálam gazdagabb király sehol.

Bár világok kelnek s dőlnek alattam,

út porát gyémánttá én varázsolom.

De látod: itt fent magam maradtam.

 

Alattam hömpölyög sodró, sárga ár.

Szavamra föld mélyén mocorgó mag vár.

Szivárványkorona homlokomon.

 

Kunyhó napos oldalán ősz, vén paraszt

fáradtan ül le, míg utam elhalad

fölötte, s megállok hűs lombokon.

 

 

A Hold szonettje

 

Havas kémények füstjébe bújva

ölel a kivénhedt, időtlen idő.

Ezüstkarikám házak ablakába

szép, súlyos titkokat szólít elő.

 

Hideg és hosszú a zord téli éj.

Csupasz fák sírnak fel hozzám hangtalan.

Alattam vacog a jéggé vált vidék.

Magam őrködöm, örökké magam.

 

Ha tűnik az éjjel, én halvány leszek.

Kihűlő kéményből lágy füstöt veszek,

titkoknak szőni szent, hű takarót.

 

Ne félj. Aludj hát. Takard be magadat.

Titkodat őrzöm: rajta ezüstlakat.

Kísérlek föntről, mint átutazót.

 

 

 

 

 

 

 

 

Gál Mária
Author: Gál Mária

Most elmondom, ki vagyok. Az első nap : Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem voltam senkinek, nem voltam senkinek. A második nap: Születtem. A harmadik nap: Elvegyültem. A negyedik nap: Kiváltam. Az ötödik nap: A Hortobágy poétája voltam. A tragédia. Hasadt kárpit mögé parancsolt névtelen faragó. Kárhozott, kacagott, aggastyán-hítta halott szám. 72. Eltemettem mélyen a nótát. Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Ostoba urak közt játszottam a bambát. A hatodik nap: Kacagó szél suhant el fölöttem. De hirtelen váratlan Átölelt az Isten. A világ lettem. Minden, ami volt, van. Üres sír. Szent Dalnok. Tolvaj allúzionista. Őrző. Újraalkotó. Földre szórt gyöngyszemek nyitója. Rónák fölött úszó, szabad, tiszta harangszó. Vad kertjét elhagyó orosz lány. Levelet olvasó Tatjána. Ősz bárd. A legbátrabb. Így formálódtam egykor. Ez mind én vagyok ma. A hetedik nap - az Ünnep: Te én leszel, S én Te leszek. Így leszünk Mi - a világ újra meg újra. Több nem leszek. Minden más titok. Nem könyörgök. Irgalmazzatok.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Mária!

    Csodálatos versek.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Üdvözlettel:

    Angéla

Hozzászólás a(z) Képíró Angéla bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »

Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre

Teljes bejegyzés »

Egy hét Alpulluban

Az égszínkék tavaszi égbolton fehér barika felhők sokasága legelészett. Lassan ketté oszlottak és előtűnt egy keskeny sáv a partok között. Milyen lélegzetelállítóan szépet teremtett a

Teljes bejegyzés »