Szonettpáros

A Nap szonettje

 

Hajnali harmatban mosom arcom.

Pacsirtadal közé fonom sugaram.

Gyűrött pipacsszirom pirosló rongyom,

kincsem aranyzöld rózsabogaram.

 

Nincs nálam gazdagabb király sehol.

Bár világok kelnek s dőlnek alattam,

út porát gyémánttá én varázsolom.

De látod: itt fent magam maradtam.

 

Alattam hömpölyög sodró, sárga ár.

Szavamra föld mélyén mocorgó mag vár.

Szivárványkorona homlokomon.

 

Kunyhó napos oldalán ősz, vén paraszt

fáradtan ül le, míg utam elhalad

fölötte, s megállok hűs lombokon.

 

 

A Hold szonettje

 

Havas kémények füstjébe bújva

ölel a kivénhedt, időtlen idő.

Ezüstkarikám házak ablakába

szép, súlyos titkokat szólít elő.

 

Hideg és hosszú a zord téli éj.

Csupasz fák sírnak fel hozzám hangtalan.

Alattam vacog a jéggé vált vidék.

Magam őrködöm, örökké magam.

 

Ha tűnik az éjjel, én halvány leszek.

Kihűlő kéményből lágy füstöt veszek,

titkoknak szőni szent, hű takarót.

 

Ne félj. Aludj hát. Takard be magadat.

Titkodat őrzöm: rajta ezüstlakat.

Kísérlek föntről, mint átutazót.

 

 

 

 

 

 

 

 

Gál Mária
Author: Gál Mária

Most elmondom, ki vagyok. Az első nap : Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem voltam senkinek, nem voltam senkinek. A második nap: Születtem. A harmadik nap: Elvegyültem. A negyedik nap: Kiváltam. Az ötödik nap: A Hortobágy poétája voltam. A tragédia. Hasadt kárpit mögé parancsolt névtelen faragó. Kárhozott, kacagott, aggastyán-hítta halott szám. 72. Eltemettem mélyen a nótát. Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Ostoba urak közt játszottam a bambát. A hatodik nap: Kacagó szél suhant el fölöttem. De hirtelen váratlan Átölelt az Isten. A világ lettem. Minden, ami volt, van. Üres sír. Szent Dalnok. Tolvaj allúzionista. Őrző. Újraalkotó. Földre szórt gyöngyszemek nyitója. Rónák fölött úszó, szabad, tiszta harangszó. Vad kertjét elhagyó orosz lány. Levelet olvasó Tatjána. Ősz bárd. A legbátrabb. Így formálódtam egykor. Ez mind én vagyok ma. A hetedik nap - az Ünnep: Te én leszel, S én Te leszek. Így leszünk Mi - a világ újra meg újra. Több nem leszek. Minden más titok. Nem könyörgök. Irgalmazzatok.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Mária!

    Csodálatos versek.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Üdvözlettel:

    Angéla

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Valahol nyílnak már

Edit Szabó : Valahol nyílnak már A hóferér jácint mosolyog, kibújva a fekete földből, „Hűs reggelen életre csókol a felkelő Nap mosolya.” Tavasz megérkezik a

Teljes bejegyzés »

„Csakazértis” pozitívan!

  „Csakazértis” pozitívan!  Az indián nyár napfényes próbálkozására hétvégén összeszedtem magam, elhessegettem a fejfájásomat és az üres benzintank gondolatát, kiléptem az utcára. Hangos „szépnapot” köszöntem

Teljes bejegyzés »

A kemény

  A    k e m é n y     Utálta, ahogy a férje tölt magának egy felest és egyszerre lenyeli. Utálta, hogy már évek

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Ónadi Krisztina

Januári játékos

Januári játékos   Hó van, hideg is, Tél van, talán hiszed is.   Hófelhő fent kiszakadt, Esett a hó, megmaradt.   Régen ez volt az

Teljes bejegyzés »

Hinni a csodákba

Edit Szabó : Hinni a csodákba Esti fénykoszorú csillan az eső áztatta fákon, és visszaverődik,mintha millió csillag ragyogna. Madárdal nem szólal este, elpilledtek a csodától,

Teljes bejegyzés »
Versek
Halászné Magyar Márta

Ma reggel (2025.01.14.)

  Úgy látom, nehezen indul ez a reggel, de felkelek ma is, magamért, amit tudok, megteszek mindenkiért, aki számomra fontos, főleg azokért.   Reagálás a

Teljes bejegyzés »