Nagyapa arca

Felgyűrt barázdák alatt

bújt meg nagyapa másik arca,

az igazi.

Az egyik barázda felért az égig,

egészen átszúrta a felhőket.

A mélyben zubogó patak erőből,

fék nélkül mosta át a völgyet,

áttörve a határon,

elérve a másik arcát,

az igazit.

Szemét kinyitotta, felült az ágyon.

Farkasokat látott vonulni

a barázdáktól ölelt

domboldalon.

Talpuk alatt ropogott

az avar.

Majd százéves szemgyűrűjén

ma is új valóság születik.

Pupilláin csodálja magát a nap,

soha el nem apadó, eleven tónak színén.

Élő mozaikok keringenek körbe és körbe

tükörfényű agytekervényeken,

talán a múltja az,

az igazi.

Author: Tarrósi Éva

Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.