„MILYEN LEGYEN? MI A SZONETT?” Egy nagyon prózai esszéista tollából

Milyen legyen? Mi a szonett?”

Victor Eftimiu 1889-1972

Téli esszém

A válaszom az lehet: olyan gyermek, akinek nincsen testvére, sem őse, se múzsája. Vagy talán külön  lehet valahol? Művészet és tudomány, a logika, a költészettan határán? Én csodálója vagyok! A műfajnak éppúgy, mint alkotó mestereinek. Kalapom emelem előttük! Okkal.

A legegyetlenebb vagy Szonett! Előzményeid nincsenek a múzsák szülőföldjén sem, bizony! Rád nem érvényes az: ’már az ókori görögök is.’  Nyolcszáz éve születtél, futottál és futsz azóta szédületes pályát. A világ minden földrészén , nyelvén.  A legzártabb vagy. Mégis mindenre nyitott: tárgyra, témára. Gépkocsik, esernyők, taxik cseh nyelven Vítezslav Nězvaltól.  A szüret, sötét pince, ’fagyott fürttel zörög a kert, Prémes ropog, mintha jeget sajtolna…jelek, szavak, szonett…hiába!’ Takáts Gyulától. ’A telefon máshová cseng ki. ’Nem halok bele. Nana? Tényleg nem? Hát akkor mibe?-Kérdezi a kisörödög’ Petri Györgytől. Lemmingekről John Masefild, a zebrákról Roy Campbell angolul, Velence macskáiról Miguel Angel Asturias Guatemalából, Az isteni arányhoz Rafael Alberti spanyolul. Három gésa a régi porcelánon Gergely Ágnestől. A legnyitottabb vagy. A hangvételed, a stílusod, az izmusok felé is. Mágikus ábra vagy, mert csak tökéletes, virtuóz önmagadra utalsz, Te.  Szonett –Módra.

Mihelyt kapásból meg tudsz írni egy / szonettet, mondjuk ilyesféleképpen,/ ujjaidat csak futtatva a gépen,/ s úgy érzed, hogy magától (szinte) megy,/

véreddé vált, akár az egyszeregy,/ ha álmodból felköltenek: ”No, kérem,/ lássunk egy jó szonettet, írja szépen”,/ csak könnyű séta, nem megmászni hegy,/

ha mondom, eddig eljutsz végre egyszer,/ tudván, hogy írta ezt Petrarca, Sidney,/s mily rímképlettel Shakespeare (s pláne Spencer),

akkor elég, ha annyit mondasz: ’Így ni!”/ és dobhatod is az egészet el./ De addig, barátom, gürcölni kell!  Várady Szabolcs  írta ezt, a címe: Tanszonett.

Szellemi izgalommal várom az új antológiát! Kíváncsi vagyok, mire tárják ki szerzői ma, itt és most:  Szonett, a Te legzártabb, legegyetlenebb ablakaidat? Annyi bizonyos, garancia lesz az antológia. Az alkotásba fektetett (temetett) órák mennyisége és minősége. Az antológia is műfaj. Teremtője Meleagrosz Koszorúja Kr. e 2-1sz. és a névadó Anthologia Palatina 10.sz. Jótékony szerepe van mindig azokban a válságos korszakokban, amikor újra kell feltenni vagy felmerül Hölderlin kérdése: „Wozu Dichter…? Minek a költő? Új költői energiák, merészek, élesek, fordulattal elhagyjátok-e a járt ösvényeket? Követünk mi, rajongó Olvasóitok! Mert az antológiák éppen ilyenek. Útmutatók, nemcsak utat jeleznek. Kezdeményeznek. Építenek. Összefoglalnak. Megindítanak. Lezárnak, hogy közben meg  lerakva újabbakat, elvezessenek a verstől az olvasóig. Megmutatva benne, Téged! Szonett! Önértékeden is túl! Szem elől ne tévesszük soha eltűnő nyomaid!

’Tűnjön melegnek, mint egy olvatag dal, / s legyen feszes: gondold ki hideg aggyal,/majd kalapáld és fegyelmezd újra s újra: /

súlyos legyen s lebegjen, mint az álom,/ s ami a legfőbb, fél során se látszon,/ hogy alkotása mily rabszolgamunka.”

Victor Eftimiu Mi a szonett? Veress Zoltán pompás fordításában olvasható román költő verse

Egy hozzátok képest nagyon prózai esszéista tollából. A szép dicsérete.

2024. december 19-én.

Author: Fodor Ágnes

A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...