Holdfényes egy téli kép
Karácsonynak éjjelén
A szeretetről sző mesét,
Mint szózat éji misén.
Galamb kuvikol nagy bátran
Harangnak hideg peremén.
Odacövekelt oly szilárdan,
Mint remény búnak idején.
A szeretet az a szép remény,
Mely úgy növeszt ki szárnyat,
Ha sötet is felette az ég,
Galambként repíti az olajágat.
——————————————————————————-
2.
A gyertya fényében,
És szívem rejtekében,
Lenyugvó nap fényében,
Vagy hópehely tükrében,
Ott találom a neved.
És dédelgetem mélyen
Köztük, kiket szeretek.
S nem mondtam el elégszer.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
