Mint ahogy a hóvirág,
mely fagyos földből bújva ki,
úgy hajtom fejem én is,
múltam hosszúra nyúlt,
árnyai fölött,
s hagyom, hogy a jövő,
mit szembe jönni nem láthatok,
végleg elnyomja,
reményteljes napsugarai.
Átemeljen rajtuk,
és ahogy a tavasz,
új életet teremtve,
én is megújultan,
kelhetek, új útra lépve.
S mint ahogy lépteim,
két irányú mind,
még egyikről távolodik,
valamit hátra hagy,
máshoz közeledik,
új felé halad,
előre tekint.
S ha most látsz,
itt, egyedül,
még arcom kezembe temettem,
bánatot mögöttem ne less,
álszent e magány,
mit magamnak kerestem.
Minden nehéz lépés,
újabbal lesz könnyebb,
csak tartson ki az idő,
és ne hozzon több könnyet.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.