Virtuális szerelem

VIRTUÁLIS SZERELEM

Nem látjuk nem halljuk egymást, –

Mégis, ha hideg hajnalon odabújok
hozzád, ereinkben a vágyak
forrón futkározni kezdenek.

Az érintéseink megelevenednek,
Csókjaink igazak lesznek.
Fantáziánk szárnyal,
szerelmeseket játszunk egymással.

Érzékszerveink teljesen becsapnak,
Gátlástalanul imádjuk egymást.
Suttogunk szerelmes szavakat…
Hazudunk egymásnak,
Hazudunk magunknak.

Forr a vérünk, izzik a levegő körülöttünk
Kívánjuķ egymás testét.
Vadul csókoljuk egymás ajkát.

Következmények nélkül bármit tehetünk,
Tettünknek csak a fantáziánk szab határt.

Álomvilág álomországában
Tombolnak a vágyak
Elképzelt szobákban.

Néha menekülni próbál józan eszünk,
De a pókháló, ami beszőtte erőtlen testünk
El nem ereszt, teljesen behálóz.
Már végünk van.

Ám ha eljő a reggel, hűvösen elköszönünk,
Mint két idegen, akik sosem szerették
egymást, csak eljátszották…

Nem látjuk, nem halljuk egymást…
Mégis úgy érezzük, hogy szerelmünk valóság.

F.V.
2025.01.06

Author: Fekete Virág

Jakkel Sándorné, Fekete Virág vagyok. Miskolcon születtem 1956. 05. 03-án. Születésem óta itt élek. Szeretem ezt a várost. "Nevét is virágát is tudom." Először is szeretnék köszönetet mondani a lehetőségért, hogy az alkotóközösség tagja lehetek. Szívből örülök, mert az első irodalmi sikeremet is az Irodalmi Rádiónak köszönhetem. Mióta megtanultam olvasni és írni azóta ez a kedvenc hobbim. Mindig óriási vágyat éreztem magamban az írás iránt, ezért a 2000-es évek elején részt vettem egy újságíró és írói tanfolyamon is, hogy az írás rejtelmeit jobban elsajátítsam. Az írói alkotásaim valahogy mégsem sikerültek, a kukában végezte mind. Mostanában viszont megérintett egy történet, aminek hatására ismét írni kezdtem. Novellát is küldtem pályázati felhívásra. Jelenleg is dolgozom egy könyvemen. Úgy gondolom soha nem késő elkezdeni azzal foglalkozni, ami ennyire közel áll az ember szívéhez. Nekem az írás a szenvedélyem.