BÁB-ÁLOM
szunnyadó, meleg,
remegő szendergés.
álomban növekvő
lényében teljesség.
nem szusszan, mocorog
időnként csendesen.
nyújtózik, fejlődik
napjaiból a jelen.
kibújik, elhagyja
burkának belsejét.
ébredő szemében
megcsillan a remény.
eddig, báb-élet volt,
élet-álom:
nem lelt benne
szabadságot.
észlelésből repülj álom!
körös-körül a virágok…
szárnyakat ki!
életre kelt a Világod!
(A belső fejlődés, átalakulás után… szabadon szárnyalhatunk: a lelkünkkel.)
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
„Szárnyakat ki!
Életre kelt a Világod!”
Örömmel olvastam szép soraidat és tetszett a kép is. Nagyon jó választás volt.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
A télben egy kis nyár, a dermedésben egy kis szárnyalás. 🙂
Köszönöm szépen, hogy örömmel olvastad és tetszett: ezért születnek a versek…
Szeretettel: Zoé
kedves Zoé,
olvasáskor először egy báb(u) álmának gondoltam, aztán, a végére érve kiderült, tulajdonképpen miért is ne?
régen volt egy egymás fülébe suttogós játék, s nagy nevetés – csodálkozás azon, hogy mivé változott a gondolat, mire visszaért ahhoz, aki megszülte azt…
jó volt megérezni azt, amire ráéreztél!
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Igen. Jó a mély, belső ellenállás nélküli átalakulást megérezni (ráérezni) és főként átérezni…
Köszönettel: Zoé