Csak egy pillanatra néztem félre,
s már nem voltál ott, ahol hagytalak,
hiába nézzem, kerestem, kutattam,
újra már nem találtalak.
Te sem szóltál, csak elvesztél,
s nem törted magad, hogy keressél,
és ha igaz is, hogy itt voltál,
léted már csak szép emlék.
Úgy mentél el, ahogy jöttél,
csendesen, szótlanul,
és így most, hogy itt hagytál,
a kérdések tengere rám borul.
Kérdések melyek csak zúgnak,
vihart kavarnak fejembe,
s válaszok nincsenek,
mi e vihart csendesítene.
Eltűntél, s léted, mint a köd oszlik el,
s pörög vele az idő,
még én nyúlok utánad a semmibe.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Eltűntél, s léted, mint a köd oszlik el,
s pörög vele az idő,
még én nyúlok utánad a semmibe.”
Szeretettel: Rita