A templom kerttel szemben van az iskola. Egy lapos, sok ablakos épületben. Előteréből két tanterem nyílik, egyikben az első és a harmadik osztály, a másikban a második és a negyedik osztály tanul. Egy házaspár a tanítók, a nő a kisebbeket, a férfi a nagyobbakat tanítja. Az épület hátsó részében laknak, sövénykerítés választja le a tanítólakás udvarát az iskolaudvartól. Minden évben születik egy gyerekük, már vagy három van nekik, és biztos lesz még vagy kettő. Tavaszra a tanító néni nagy hasat növeszt, nyáron eltűnik szem elől, és szeptemberre visszatér, hogy karácsonyra megint kezdjen növekedni a hasa. Alig várom, hogy a tanító bácsihoz kerüljek. Én már folyékonyan olvasok. Viszont csúnya az írásom. Apró nyikkanó hangokat hallat a tanítónő, ahogy fölém hajolva vizsgálja a füzetbe hulló pacákat. Én sem értem, miért nem sikerül szebben. Bezzeg a tanító bácsi nem vegzál a szép írásért, szemüvege mögül elismerően hunyorogva hallgatja folyékony, zengő felolvasásom.
Libás papát küldik elém az iskolába. Félúton átveszi tőlem a táskám. Bőszen nyargalok az árokparton, messze elől vagyok, míg ő lassú lépteivel, egyenletesen haladva közeledik. Egy idő múlva azért méltatlankodva utánam szól: Állj meg, hova rohansz, te lány! A fűbe vetem magam, az árok túloldalán. Virítanak tenyérnyi foltokban a liláskék ibolyák, a sárga virágok, élénk zöld húsos levelek halmokban. Elnyúlva bevárom Libást.
Ess, eső ess! Ordibálok másnap, s lóbálom egyre feljebb az iskolatáskám. A súlyos táska megrántja és kifeszíti a karom, pördülök körbe, a táska a fejem fölé repül, barna hátulja éppen a harangláb elé ér, és eltakarja előttem az eget, a falut, majd zuhan lefelé, aztán újra lendületet veszek, folytatom. Így tart még sokáig. Hátrálnak mellőlem az osztálytársaim. Már az árokpart túloldaláról harsognak. Bretyusz! Bretyusz! Nagyon utálom őket, s még magasabbra lendítem azt a táskát. Apámé volt. Nekem ajándékozta, amikor beírattak az iskolába. Szalonna és kenyérillatot tartalmaznak a zsebei, de ez egyáltalán nem zavaró. Miközben lódítom, összeverődnek benne a könyvek, a füzetek, a tolltartó. De semmi nem repül ki, csak én billenek a táska után. A felhők és a nap elhomályosul. A harangláb csúcsán a vékony kereszt a fejemmel egy vonalba kerül. Semmilyen értelemben nem veszem észre magam, kántálok tovább. Ess eső, ess!
Hagyd abba, mindenütt ott van, megütöd! A levegőben is, ne lóbáld a táskád, nem szabad! Sokáig nem akarom érteni. De már öten rivallanak így rám. Nem szégyelled magad? Megütöd!
Azonnal engedd le a karod! Erre azért, kedvem ellenére, mégis befejezem. Abbamarad a forgás és az éneklés, öregapám nyomába eredek, aki átveszi a táskám, és kaptat végig az úton, s nem néz semerre.
Hátrafelé megyek, amíg csak el nem esek, és onnan lentről, a földről bámulok a magasba. Ott trónol a kereszt csúcsán, a legtetején az égen, ahová a táskámmal vágtam. A testébe hasítottam. Lát engem most is, s éjjel is, amikor a Hold Föld távolságot méricskélem magamban. Latolgatom, hány méter, kilométer lehet. S akkor is lát, amikor a szalmazsák alá kúszom, és a karomba veszem a kékesvörös kendőm, kibontva a halvány fényben felfelé tartom, meg a többi színes holmimat is. Hamarosan szereznem kéne még egy vékony, szürke kesztyűt, olyat, amilyet a templomba járó asszonyok kezén láttam.
És látni akarom őt is, ne bujkáljon előttem! Mi az, hogy mindenütt ott van, mikor sehol sincs?
Author: Horváth Erzsébet
Horváth Erzsébet vagyok. Felváltva élek vidéken és Budapest közelében. Magyar nyelv és irodalom tanárként dolgoztam sokáig. Írásaim közül jó néhány már az 1980-as évek közepén megjelent a Tiszatáj, Mozgó Világ, Új Tükör, Tekintet folyóiratokban. 2015 óta foglalkozom újra írással. Hat évig nem is kerestem a megjelenés újbóli lehetőségét sem, hogy e szándék ne befolyásolhasson a hogyan és mit írni kérdéskörében. Eddig nyolc regénynél tartok, dolgozom a kilencediken. Novellák, regényrészletek jelentek meg tőlem az elmúlt három évben antológiákban, online felületeken. 2022 májusában Love veletek címmel megjelent az első regényem a Holnap Magazin Kiadó gondozásában. Majd 2023 őszén A Hold távolsága szintén. Közérdeklődésre számot tartó a témája és a mondanivalója. Igazán büszke vagyok rá, hogy könyvem kiadását két település; Budakalász és Szentgotthárd város önkormányzata támogatta. Egyszerű vidéki emberekről szól, a rég elporladt kilencszázhatvanas-hetvenes években, és olyan küzdelmekről, ahol a kiszolgáltatott szereplők a viszontagságokat csendben elszenvedik. Egy lányka beszéli el a történet, aki a felnőttek sorsa miatt aggódik, miközben a boldogságról szüntelen álmodozik. Szerelmi szála is van a regénynek, és persze kalandos helyzetek, mindez egy 21. századi felnőtt szemszögéből láttatva. A rossz dolgok ellenére életörömmel bemutatva azt a régi világot. Több jól sikerült könyvbemutatót is tartottam különböző helyeken. 2024 karácsonya előtt idős embereket...
