Álmomban csillagot láttam, mely fényesen ragyogott,
elsuhant az égen, még nyomot sem hagyott.
Álmomban tüzet láttam, mely nagy lánggal égett,
sosem láttam tán ilyen szépet!
Álmomban egy gerlét láttam, mi oly’ szépen dalolt,
hangja szívem legmélyére hatolt!
Álmomban álmot láttam, tán még most sem értem,
de a szívemben többé már nincs kétely!
Te vagy minden, mit álmaimban láttam,
veled megkaptam mindazt, mire álmaimban vágytam!
Budapest, 2020
Author: Szegedi Viktória
Tisztelt olvasó közönség! Engedjék meg, hogy pár mondatban bemutatkozzak önöknek! Szegedi Viktória vagyok. Baján születtem és gyermekkorom első pár évét egy közeli kis faluban éltem le. Szüleim válása meghatározó szerepet töltött be gyermek éveimben és további életem során is. 2023 év végén sajnálatos módon Édesapámat elvesztettem és ennek nyomán, kicsit több, mint fél év múltán elkezdtem írni. Elsőre mondhatni terápiás jelleggel, viszont mára már ott tartok, hogy az elmúlt fél év során több, mint 50 verset írtam, amiket a nemrég létrejött Lélek Dal nevű (Facebook, Instagram, Tiktok) oldalamon heti rendszerességgel közzé is teszek! https://www.facebook.com/profile.php?id=61571189211034 Az írás számomra egy teljesen új életszeméletet adott, aminek hála a bennem lakozó érzéseket, legyenek azok jók vagy rosszak megtudom élni és kellő módon fel tudom azokat dolgozni. Nem titkolt célom az írással, hogy másoknak és önmagamnak segítsek vele! Hogyha csak egy picit is szebbé tehetem más napját, vagy csak egy kicsit más irányba mozdul el valaki ennek hatására, akkor én büszkén mondanám, hogy nyertem! Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy én még nem látom de Édesapám anno elültetett bennem egy kis magvat, ami most sarjad ki éppen! Tudom, ez még csak az út eleje, de hiszem azt, hogy kellő elszántsággal még messzire juthatok! Köszönettel tartozok...