Havas hajnal
A város most olyan sejtelmes fehér
mint kis menyasszonyok ártatlan szerelme.
De mint várandós földben szennyezett telér,
sötét göröngyös bűnök bújnak meg benne.
Nem látni messze, takarja a köd
az út szélén az ember lakta házat,
falut, tanyát, utat, mindent szürkén beföd,
nem segít más, csak imádságos alázat.
Marosvásárhely,
2024. 01. 16.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
2 Responses
„Nem látni messze, takarja a köd
az út szélén az ember lakta házat,
falut, tanyát, utat, mindent szürkén beföd,
nem segít más, csak imádságos alázat.”
Nagyon szép sorok.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen!