Havas hajnal

Havas hajnal

A város most olyan sejtelmes fehér

mint kis menyasszonyok ártatlan szerelme.

De mint várandós földben szennyezett telér,

sötét göröngyös bűnök bújnak meg benne.

Nem látni messze, takarja a köd

az út szélén az ember lakta házat,

falut, tanyát, utat, mindent szürkén beföd,

nem segít más, csak imádságos alázat.

Marosvásárhely,

2024. 01. 16.

T. Igor Csaba
Author: T. Igor Csaba

1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Nem látni messze, takarja a köd
    az út szélén az ember lakta házat,
    falut, tanyát, utat, mindent szürkén beföd,
    nem segít más, csak imádságos alázat.”

    Nagyon szép sorok.

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Belső béke

Határok határában nyugodtan alszol, magadra és már senki másra sem haragszol. Megértetted végre az isteni rendet még szíved legbelső pontja sem tévedhet. Tudatosan használod az

Teljes bejegyzés »

Fényeső

Fényeső Pirkadó hajnalon, fluoreszkált a békanyál a tavon. Ugatott a tűzfal. Láztalan éjszaka, hullámok közé esett megmentő akarat. Csillagok, sárgák. Az úti cél ábránd. Kopog

Teljes bejegyzés »

Szobor

Szobor Esendő forgácsok vésőtől hulltak. Üreges nyomokat nagy óvatosan fúrtak Rönk a tisztáson vihartól volt sújtva. Szobrásznak egy favágó odahúzta. Meglátta benne, mit Isten alkotott.

Teljes bejegyzés »

Festmény

Festmény Képre ragasztott élet, keretre szabva. Vastag olajfestékréteg megszáradva. Vászonvilágnyi ménes. Ecset az abrakja. Sárga íz a fényben, kedvedet hangolja. Az ecset harmóniát festett. Érző

Teljes bejegyzés »

Napvirág

Napvirág Foszlánya sárga tűznek, illata földnek. Nyugvó világosság hegyek rejtekében. Ébredő élet a rét felett elzúgó méhben. Tükörtócsa a forrásnál, vadak örömére. Napszellő játéka erdő

Teljes bejegyzés »

Eltűnő mező

Eltűnő mező Piros lámpa fejemben, jelezte a bajt. Eltörte a mondatban a tárgyat a rag. Jelzőt vált a vétlen szív, ez óhatatlan. A kérdésre a

Teljes bejegyzés »