Minden évben újra s újra,
szirmot bont a hóvirág.
Dacol hóval, dacol faggyal,
minden próbát bátran áll.
Kicsiny fejét földre hajtja,
tűri,hogyha csíp a dér.
Nem tart soká, érzi, hallja,
távozóban már a tél.
Lágy napsugár melengeti,
megtépi a böjti szél.
Boldogan szirmát lengeti,
itt a tavasz, ideér.
Author: Tóth Ilona
Tóth Ilona vagyok, 1957. január 7-én születtem Bercelen, Nógrád Vármegye egyik legszebb településén. Az élet sokfelé sodort az országban, de húsz év óta újra a szülőfalumban élek, ma már nyugdíjasként. Az irodalom, az olvasás, írás szeretete kisiskolás koromtól elkísért és segített sok élethelyzetben. Hozzám legközelebb mindig a versek világa állt. Ebből adódik, hogy saját gondolataimat is versekben fejezem ki, bár vannak prózai szösszeneteim is. Nagy örömmel tölt el, amikor nem csak a magam, hanem más embertársaim kedvére valót tudok írni.
3 Responses
Nagyon szép sorok a kedves hóvirágról. Nekem is van a kertemben.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen.Én is kertbarát vagyok,szeretem a virágokat.A hóvirág az egyik kedvenc,az egyszerűségével és a szívósságával.
Üdvözlettel:Ica
Igen, bár hasonlóan egyszerű, mégis szép és illatos a gyöngyvirág is. Igaz, hogy a hóvirág az első.
Szeretettel: Rita