Isten veled

Isten veled

 

Szakítottunk, talán végleg,

Ne is próbálj visszajönni!

Majd szólok, ha újra kérlek,

Tűzzel, vassal értem ölni.

 

Úgy hitt benned lelkem, szívem,

Térdet hajtva oltárodnál,

Áldoztam is oly híven,

Mégis, nagyon megváltoztál.

 

Vagy nem is te… Az én hibám,

Szavad mind üres hazugság,

Átlátva a régi mintán,

Hasztalan sok „bölcs tanulság”.

 

Hallgatlak. Hinni akarok,

De jobban hívogat a pokol,

Mint dicső angyali karok,

Hol te s örök jóság honol.

 

Kérlek, engedj hát utamra,

Isten, ne kísérts engemet!

Hát így ébredt ön-tudatra,

Eltévelyedett gyermeked.

 

Szabó Kira

Szabó Kira
Author: Szabó Kira

Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »