Isten veled
Szakítottunk, talán végleg,
Ne is próbálj visszajönni!
Majd szólok, ha újra kérlek,
Tűzzel, vassal értem ölni.
Úgy hitt benned lelkem, szívem,
Térdet hajtva oltárodnál,
Áldoztam is oly híven,
Mégis, nagyon megváltoztál.
Vagy nem is te… Az én hibám,
Szavad mind üres hazugság,
Átlátva a régi mintán,
Hasztalan sok „bölcs tanulság”.
Hallgatlak. Hinni akarok,
De jobban hívogat a pokol,
Mint dicső angyali karok,
Hol te s örök jóság honol.
Kérlek, engedj hát utamra,
Isten, ne kísérts engemet!
Hát így ébredt ön-tudatra,
Eltévelyedett gyermeked.
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
Egy válasz
„Hát így ébredt ön-tudatra,
Eltévelyedett gyermeked.”
A csalódások térítenek vissza a helyes útra. Nagyon szép sorok.
Szeretettel: Rita