Fényképeid/ Pillanatok

Felhő-ember suhan,
a kék égen úszik,
hold tányérja álmos,
csillagokkal játszik.
Szúrós csalánlevél
ködöt szakít éppen,
pillangó pihen meg
Mária -tövisen.
Holdviola pénze
megcsörren az őszben,
hunyor kacsint egyet
árvacsalán kertben.
Nyírfákra kúszik fel
vadszőlő, borostyán,
mindentudó tölgyfa
megértőn bólint rám.
Jobb oldalán fény van,
bal oldalán sötét,
árnyékba kukucskál
nyári kék messzeség.
Felhőmadár iszik
hó-hegy patakjából,
fagyott levél ropog
fenyő hullt ágáról.
Barack mosolygása
gömbölyödik lágyan,
levélzuhatagból
pirul ránk a nyárban.
Fenyőfátyol alatt
enyhül a forróság,
hegyek fölött ébred,
s szólít a mennyország…

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Vihar a Suttogó-szirten

Silas azon mosolygott magában, mit gondolhattak a parton bámészkodó falusiak. Ha felnéztek a sziklaszirtre, magányos, fiatal férfit láthattak, aki hosszú pózna végén vonagló, szőrös állatot

Teljes bejegyzés »

Unalom

Unalom   Korhadt, szögletes fal az ég. Nehézkes, állott szagú szoba fala. Minden kimondott és leírt szó elhervad a bútorok fájának tikkadt illatában. Az élvezett

Teljes bejegyzés »

Zene

Zene   Egyedül ez tud adni a világnak egy feljebbi, tiszta réteget. Egyedül ez tud színt adni egy hétköznapi, ha nem is sivár, de egyhangú,

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

Madárdal az örökkévalóságnak

Az a bizonyos ház, ahová Seamust irányították, a városhatár közelében állt. Kinézetre pontosan olyan volt, mint a település összes többi könnyűszerkezetes lakóépülete, de ha a

Teljes bejegyzés »

Íme az űr ríme

Meg lehet-e fejteni az életet egy papíron? Meg lehet! De ezt a nagy terhet valóban elbírom? Lehetetlen-e magamban mindezeket leírnom? Te ember, kérlek hallgasd meg

Teljes bejegyzés »

Madár

Ha az ember énekesmadár lenne, akkor minden jót s nemest elfeledne, egymaga szállna fent a tágas égen, és otthagyná társait a mélységben, Éneke is csak

Teljes bejegyzés »