Sűrű nyári este

Sűrű nyári este

Illatod a levegőt nyomja,

Éve, hogy utószor láttalak,

És mégis ott pihen orromban!

Hiába. Túl soká vártalak.

Felragyogsz, mint éji lidérc,

Az ágyam alól kúszol elő,

Kérdéseimtől mindig kitérsz!

Csókra csábít a bűnbeeső…

Sértett, kedves szíved rám nevet,

Elhiszem ajkad hazug szavát,

És tudom, nem csak testem szeret,

Áttörted lelkem vaskos falát.

A bolondját járatom veled,

Azt hiszed, nem kellesz, csak játszom.

Szám éjjel titkon súgja neved,

S mégsem vagy más, csak tündér, álom.

Hát más karjába vetem magam,

Vad, részeg, bódult kábulatban,

Ő fürösztene tejben, vajban,

Lángoló, gyönyör ámulatban!

Hozzá bújva ölelném, fogna.

Vele tán végre boldog vagyok.

Valami mégis, mintha nyomna,

Rajta érzem balzsamos szagod.

Szabó Kira

Author: Szabó Kira

Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.