Villamos

Ha felszállok a villamosra, az életem sínen lesz,
kezemben palack Szentkirályi, és egy csomag háztartási keksz.
Guruló járgányon megannyi ember és annak gondja,
nyakuk fekete tégla felett lóg, minek nincs is már gombja.

Óvodás kacag, nagyi ölében ül, csupa móka minden,
mama féltve fogja őt, hisz nála nagyobb kincs nincsen.
Iskolás, ki izgul, matek lesz az első doga aznap,
melós mélázik, reméli nem lesz ez egy rossz nap.

Valaki piacról jött, szatyrokkal a karján sóhajt,
fiatal srác hajol párjához, tőle épp csókot óhajt.
Valaki könyvet olvas, betűkkel zárja ki a világot,
a fiatal lány örül, csókért kapott csodaszép virágot.

A villamos megáll, leszáll róla megannyi történet,
mire másnap vissza száll, annyi minden történhet…

Bodolai Anna
Author: Bodolai Anna

Bodolai Anna vagyok, Miskolcon élek és dolgozom. A hétköznapokban műszaki területen mozgok, szabadidőmben pedig alkotok. Gyerekkoromban nem szerettem a klasszikus meséket, így édesanyám a mondókák és versikék világába kalauzolt el, ahol lenyűgözőnek találtam a rímek kifejező erejét és végtelen tárházát. Nagy hatással volt rám, és a mai napig is, Gazdag Erzsébet munkássága. Versírással középiskolás korom óta foglalkozok, de aktívan publikálva, csak három éve. A verseimmel a hétköznapi életet igyekszem bemutatni, a humor, szarkazmus, irónia, kritika és az önkritika eszközeit használva. Tavaly keresztlányomnak írtam egy kis esti „mese-verset” így kedvet kaptam, hogy gyerekverseket is írjak, nem titkoltan, fabulai célokkal. Jelenleg munka mellett, Alkalmazott Grafikusnak tanulok, mellyel az a célom, hogy egyszer a saját verseskötetem illusztráljam.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „A villamos megáll, leszáll róla megannyi történet,
    mire másnap vissza száll, annyi minden történhet…”

    Így igaz. Tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »