Az óra egyre hangosabban, mégis süketen ketyeg.
Szinte hallom benne a nevetésed.
Az üres falról a vakolat lepereg.
S én gyötrődöm, vajon visszatérsz-e?
Nem tudom, mit tegyek.Csak a kilincset nézem.
A vágytól szívem is megremeg.
Hamarosan itt leszel… csilingel nevetésed.
S én boldogan zárlak a karomba téged.
Csitítnám az órát és megkergült szívemet,
De csak a hiányodat érzem,
Riadt lelkemre jeges rémület ül:
Mi van, ha végleg eltűnsz a szélben?
Ha már nem érzed, hogy reménykedve várlak?
Ha már többé …el nem érlek?
Ha… mint elfújt gyufa lángja…
Nem lobbantanál sötétből ….a fénybe többet?
Leroskadok, s peregnek a könnyek. Elveszejt a kétségbeesés.
Vállamat vad zokogás rázza.,
Olyan nehéz ez a felismerés:
Mi lesz, ha hozzám egyszer vissza …már nem térsz?
Nem hallom, hogy nyílik az ajtó, s beköszönt a remény.
Csak érzem, ahogyan átkarolsz.
És tudom, hogy olyan jó, ….nagyon
Amíg hozzám te, kedves, ….míg csak hozzám …visszatérsz.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Olyan nehéz ez a felismerés:
Mi lesz, ha hozzám egyszer vissza …már nem térsz?”
Talán mindannyian átéltük már ezt az érzést. Ami nem öl meg, az megerősít.
Szeretettel: Rita