Angyali érintés

Éjjel volt és a ház felett,

felhőn ültem és néztelek.

Kibontottam angyalszárnyam,

észre ne vedd, úgy vigyáztam.

Benéztem az ablakodon,

elidőztem alakodon.

Símogattam az arcodat,

szépítgettem az álmodat.

S holdsugaras éji fényben,

öleltelek úgy, mint régen.

Nem hagytalak még magadra,

mosolyt küldtem ajakadra.

Hajnalig ott vigyáztalak,

s eljött értem a pirkadat.

Gyöngyöt raktam a szemedbe.

Ha meglátod reggelente,

eszedbejut majd az álmod.

Hogy talán, egy angyal járt ott.

 

 

Kis Ágnes
Author: Kis Ágnes

Kis Ágnes vagyok az Irodalmi Rádió szerzője. Erdő közepébe, hegyek ölebébe rakott le az Isten, elég régen, 1967-ben. Kicsiny falumban, Mátraderecskén szívtam magamba a szüleim és nagyszüleim által kapott útravalót, hozományt az életre, úgymint: szeretet, tisztesség, becsület, alázat az emberek és a természet felé. A legtöbb amit kaphattam tőlük. Tizenéves korom óta építgettem erre a kincsre, rakosgattam össze a szavakat, faragtam a rímeket, hogy aztán a fiók mélyére süllyesszem őket. Most jött el az idő, hogy ezt a fiókot kihúzzam... Megmutatom...

0
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. „Gyöngyöt raktam a szemedbe.
    Ha meglátod reggelente,
    eszedbejut majd az álmod.
    Hogy talán, egy angyal járt ott.”

    Tetszéssel olvastam szép verssoraidat.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tündérrózsa

Ez egy rövidke ízelítő a készülő kisregényemből, főleg jó meglátásokat, építő jellegű kritikát keresek.   1. Egyszer volt, vagyishogy még ma is él egy ember.

Teljes bejegyzés »

Párizsi

Ennek a párizsinak halszaga van. Nem mondom, hogy kelletlenül harapok bele, de azért mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen húsétel olyan szagot árasszon, melytől a lehető

Teljes bejegyzés »

Ha meghalok

Ha meghalok Tűzre tesztek, megégettek, Húsom az ördögnek tessék, Szökő lelkemből majd Ti is esztek, Szememre ne vessék, Hogy irigy! Íme, nesztek. Majd marad Por

Teljes bejegyzés »

Látogató

A szellem még éjjel tér be hozzám. Mint merő homály és titkos sötét, Csak én látom alakját, én hozzám jő, Ő érti a szavam, én

Teljes bejegyzés »

Szürke kő

Némán zúgó folyó partján, Kavics lennék, szürke kő. Távol minden ember ártól, Elhagyottan heverő. Elnézném a habok leplét Mit e vidék csendje sző, Közelebb is

Teljes bejegyzés »

Lélekvár

Fent, a sivár észak csúcsán, Vár áll, szürkén, vadon, csúnyán. Ablakából hold sarlója Fényét veti le a porba. Fényét furcsa árnyak nézik, Körül állják, úgy

Teljes bejegyzés »