Egy tucat bakonyi betyármese: Patkó Bandi imája
Ki ne hallott volna Patkó Bandiról a somogyországi betyárról, akit a somogyiak úgy tiszteltek, hogy róla egy fát is elneveztek. A tölgy neve Patkó Bandi fája, s aki Darányban jár, mind megcsodálja. Patkó sokat járt a Bakonyban is, hiszen jó barátság fűzte oda. Gyakran segítségükre volt ő a bakonyiaknak, ezért belőle tiszteletbeli bakonyi betyárt avattak.
Ő azonban, másról is híres volt, hiszen a somogyi leányok nagy-nagy bálványa volt. A betyárnak meggyűlt már a baja a törvénnyel, de mindig megszökött a pandúr elől hatalmas szerencsével. Hanem, most olyan történetet mondok el, amiben a Jóisten segítette meg. Bandi már harmadnapja rótta a somogyi pusztát, de pandúrt sehol sem talált, így hát nyugodt szívvel betért a legközelebbi csárdába. Útban az inkei csárda felé, egy hír csapta meg a fülét. Egy kapu előtt, két ember ezt beszélte:
– A pandúrok épp most mentek el, mivel Patkó Bandit sehol sem lelték, pedig a falu minden zugát átnézték.
No a betyár így nyugodt szívvel lépett a csárdába és
vígan rázendített egy nótára:
Rongyos csárda két oldalán ajtó,
Oda rúgat pej paripán Patkó.
Kocsmárosné, azon kezdem a szót:
Látott-e már egy lovon hét patkót?
Ha nem látott, jöjjön ki, most láthat,
Négyet visel ez gyönyörű állat,
Az ötödik magam vagyok, nemde,
Kettő meg a csizmámra van verve.
/dal/
Rajzolta: Bálint Annamária
Csakhamar akadt segítsége a nótában, míg volt mit tölteni a pohárba. Hajnaltájban kifogyott a hat akós hordó, s véget ért a nótaszó. Hanem addigra, hogy volt, vagy hogy sem, nem tudhatom. A pandúr hírt kapott, hogy Inkén van nagy vígadalom, s ott mulatott az éjszaka Patkó Bandi is maga. A fináncoknak sem kellett ám több, lóra föl, s Inkéig meg sem álltak. Ahogy azonban a falu határába értek, a csárdába is eljutottak a hírek. Patkó Bandi, most menekülj, nehogy rabláncra kerülj! Bandi betyár a hír hallatára felpattant a lovára és elvágtatott a templom irányába. A templomból éppen akkor jöttek ki a falu leányai, akik misén voltak aznap reggel, s a közeledő betyárt bámulták kerek szemmel.
No Bandi egyből közibük vágódott és nyájasan mosolygott:
-Jó leányok, ugye nem akarjátok, hogy a pandúrok elvigyék a betyárotok?
Dehogy akarták őt cellába küldeni a falu leányai.
-Adjatok hát pár leányruhát, had takarjam el a betyárgúnyát !
Azok nyomban kendőt adtak rá és felső szoknyát húztak a betyárra. Azután közrefogatta magát a leánynépséggel, kik követték őt készséggel. Bementek a templomba és ottan kezdtek buzgó imádságba.
Ekkor lépett be egy pandúr az ajtón, s végignézett a leánykoszorún. Azok lehajtott fejjel mondták az imát, kik
közt Bandi betyár állt. Még a pandúr körbejárt, a lányok csak mondták az imát. Mivel Bandit a templomban fel nem fedezték, útjukat másfele vették.
Így menekült meg Patkó Bandi Inkén, a templom közepén, álruhába öltözve, s a pandúrtól üldözve. Az inkei lányok azóta azt mesélik, hogy ők mentették meg Patkó Bandit.
Author: Csatlós Melinda
1990 Luca-napján születtem. Gyermekkoromat a festői Bakonyjákón töltöttem. A természet közelsége, a falusi élet csendje meghatározó volt számomra. Gyerekként még megtapasztalhattam egy eltünőben lévő világ apró csodáit. Már gyerekként is vonzódtam az irodalomhoz és a művészetekhez – szerettem figyelni az embereket, hallgatni a történeteiket. Középiskolai éveimet egy zeneművészeti szakközépiskolában töltöttem, ahol klasszikus és népi klarinétot tanultam. Itt ismerkedtem meg a magyar népzene és néprajz mélyebb világával, ami később nagy hatással volt írásaimra. így születtek meg első történeteim. A néprajz iránti lelkesedésem arra ösztönzött, hogy mélyebben megismerjem szülőfalum hagyományait. Népi vallásosság és szakrális emlékek témában végeztem gyűjtést Bakonyjákón, amelyet később országos versenyen is díjaztak. 2012-ben jelent meg „Egy tucat bakonyi betyármese” című mesekönyvem. 2013-ban pedig a felnőtteket szólitottam meg: ,,Történetek a faluból’’ cimű, néprajzi témájú novelláskötetemmel. A pedagógia mindig közel állt hozzám, így tanítói és tanári diplomát szereztem. A néprajz és a tanítás iránti szeretetem később találkozott, és ennek eredményeként született meg a „Több tucat feladat bakonyi betyármesékhez” című szövegértési gyűjteményem. Életem során több nagyvárosban is éltem, mégis mindig hazahúzott a szívem. 2024-ben férjemmel és két kisfiunkkal visszatértünk Bakonyjákóra, ahol végre igazán otthonra találtunk. Hosszú évek után itt tudtam újra irni. Mindig is lenyűgözött a teremtett világ szépsége, a természet változásai...