Ha kérded, tőlem ki vagyok én?
Nem tudok felelni rá,
Nem én.
De gyere közelebb!
Ülj ide az ölembe!
Nézz a szemembe mélyen!
A választ ott találod
Készen.
Ott rejtőzik, már régen,
Csupán reád vár.
Hát gyere már
Édes!
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek... Izsó Antal.
Egy válasz
„A szem a lélek tükre.” Tetszéssel olvastam a verset.
Szeretettel: Rita