Virágzó tavasz

A vadszilvafa reggel matt flitterekkel

szórja tele a tavaszi kabátokat.

Aranyvessző ragyogása borítja be

a zöldellő sétányokat és parkokat.

 

Puhára bélelt bakancsok kitaposták

már a télből a rejtett sétautakat,

most a kopogós talpú, könnyű topánkák

róják tavaszi felfedezőútjukat.

 

Százszorszép virágszőnyeg simul alájuk,

vadszilva sziromesője egyre szitál.

Illatos levegőt szimatolgatnak az

első tavaszukat megért kölyökkutyák.

 

A nyári zápor fiatal testvére a

kapualjakba kergeti a párokat,

hol egymás mellett mozdulatlan állnak, hol

borostyánfüggöny rejti mozdulatukat.

 

A tavasz föld fölött sétálni késztet: vagy

ifjonti hévvel rugaszkodva onnan el,

vagy majd kézen fogva támogatni egymást,

csak még egyszer menni együtt… a Dombra… fel.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

Előszó Az utolsó tanév nemcsak egy év vége, hanem egy új kezdet is. Bence számára ez az év tele lesz barátsággal, változással, emlékekkel és búcsúkkal.

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A telefonhívás 23:59-kor

Előszó Vannak hívások, amelyeket jobb lenne nem felvenni. De mi történik, ha a vonal másik végén nem egy idegen vár, hanem valaki, aki pontosan tudja,

Teljes bejegyzés »

Veled lélegzem

Edit Szabó : Veled lélegzem ” Ki mondja meg, mit ád az ég ?” Szívem rejtekében vajon mi fér ? Volt benne bánkódás, gyűlölet, mikortól

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A fa, amely emlékezett

Előszó Vannak helyek, amelyekről azt hisszük, mindent elfelejtenek. Pedig talán vannak dolgok, amelyekre még az idő sem képes. Egy név a fa törzsén. Egy régi

Teljes bejegyzés »