- Fagyos az est
s vele fagy szívem.
Nincs mi melengesse
a komor sötétségben.Fennt a hold
teli arccal néz le rám.
Mintha lámpásom lenne
e téli éjszakán.Kíméletlen,zord szél
az arcomba vágja erejét,
megfagyott sóhajom
kristályporként fújja szét.És én csak megyek tovább
úttalan utakon…
Nyomokat hagyva
friss,hófödte talajon.Nincs irány,sem szándék
hova szìvesen eljutnék.
Mert zavaros minden
és Magamtól is elfutnék.Könnyeket ejtenék
hullatnám sorra.
De jéghideg pillantásnak
nem ered patakja.Egyedül vagyok ,
nincs ki kezem fogja.
Egyedül maradok,
míg fagyott szívem nem törik szilánkokra.
Author: Tóth Mónika
Kedves Olvasók! Tóth Mónika vagyok Bács-Kiskun megyéből. Az írás és a versek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, gyerekkorom óta meghatározóak számomra. A versek világában találom meg azt a kifejezési formát, amellyel a legjobban tudom átadni érzéseimet és gondolataimat. Magam is írok verseket, de emellett nagy örömmel mondom fel más költők műveit is versklip formájában. Számomra ez a módja, hogy megosszam a szavakat és az érzelmeket, amelyek mások szívét is megérinthetik. Köszönöm a lehetőséget, hogy része lehetek ennek az alkotói közösségnek, és várom az együttműködést, a közös inspirációt, amely remélem mindannyiunk számára gazdagító lehet.
2 Responses
Kedves Mónika!
Nagyon szivenutottek versének sorai. Nagyon el lehetett keseredve, amikor ezeket a gondolatokat ilyen kifejezoen mondhatnam megragadoan szavakba öntötte. Én is átéltem már hasonló erzeseket ezért is tett rám ily nagy hatást műve.Gratulalok!
Köszönöm szépen!😊
Igen,ez a vers a pillanatban született,amikor épp átjárt a magány érzése.