A peches tolvaj
Tolvaj lépte át a kaput, bokor alján csendben megbújt.
Megnyikkant a kerekeskút: – Messze van a házig az út!
Szörnyként suttog minden zegzug, nem találja hol a kulcslyuk.
Dirmeg-dörmög, bőszen morog, olyan buta, mint egy tulok.
Zajokat hall, hátrahőköl, rózsát tipor el tövestől.
Lába vérzik, arrébb kullog, megharapja egy nagy szúnyog.
Áldás, hogy a gazda lusta, egy kerékpár felbuktatja.
Térde reccsen, nagyot szisszen, lesben áll, hogy el ne essen.
Félelmében nem óvatos, megvicceli újra a sors.
Elkapja egy szöges háló, hegyes drótja bőrt lyukasztó.
Most már mérges: – Irgum-burgum, nem vagyok egy nagy talentum.
Esőt hoz a bús őszi szél, csúszós lesz a lehullt levél.
Nagyot huppan a betörő, a kobakján jó nagy púp nő.
Orra duzzad, kék az arca, színes, mint egy szép matrica.
Egy kosárban sok-sok füge, ez az összes szerzeménye.
Hajnalodik, rigó fütyül, a tolvaj már fogházban ül.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
