Valami hideg moccan a csöndben,
mint jég a pohár alján – reped,
a világ, mit magamba zártam,
ujjhegyemen felejtetted.
Ajtómon végig simít a reggel,
szinte bocsánatkérőn lép be,
mint aki érzi, még próbálok,
egy eltévedt isten szerepére.
Nem történik semmi, csak a világ
roppan bennem hangtalan.
egy madár ül párkányomon,
s én még mindig mozdulatlan.
A fény nem győz, de jelen van,
mint egy arc, amit rég nem láttam,
és belül lassan nyers szavak helyett,
imává magasztosul a lázam.
Author: Serfőző Attila
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.
Egy válasz
„Ajtómon végig simít a reggel,
szinte bocsánatkérőn lép be,”
Nagyon szép sorok. Tetszéssel olvastam. Az ágy is jól néz ki.
Szeretettel: Rita