A kétely úgy mardos belülről,
Mint szuvas fát az élősködő.
És olyan mélyről tör föl, s elő,
Hogy elnyomni nem marad erőm.
A lelkemen tesped. Rajta ül,
Csóválja csak fejét kétkedőn.
Ellhalgattatni már nem tudom,
Se tudatomból kitörölnöm.
Vitatkozom hát csak csendesen,
Egyre szomorúbban, s kétkedőn.
Szemfedőmet leveszem,s úgy már
…Kételyem …óriásivá nő.
Mázsás súllyá, sírkőmmé válik
Szívemre cövekel énnekem.
Beszövi a megfagyott időt:
„Talán hatalmasat tévedtem.”
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
