Még látom, ahogy az ajtót kitárod,
Örökös mosollyal, mindíg kedvesen,
Soha nem várt úgy engem haza senki,
Olyan jó, hogy ez megadatott nekem.
Az, amit most és mindörökké érzek,
Hogy a hiányod nem szokom meg soha,
Addig amig én is el nem enyészek,
Lelkednek már az enyém az otthona.
Elmentél, de hallom mindíg a hangod,
Nincs más ilyen, többé nem is lesz soha
Szeretném világgá kiáltani ahogy csak bírom,
Hogy gyere hozzám vissza Apa!
Elmentél és mégis olyan erősen érzem,
A sejtjeimben ott vagy, és elkisérsz,
Betöltöd tetőtől talpig az egész lényem,
Mindenhová velem jössz és bennem élsz.
Érzem, ahogy megérinted arcom,
Pedig abban a létben már nincs is kezed,
Bár nem látlak de tudom hogy itt vagy.
Minden olyan csodálatos volt veled.
A fáradt könnycsepp kicsordul és a földre hullik
Enyém volt egy perce de a jövője már a múlt,
Hangom, mint minden búcsúnál, elcsuklik
Mert az elmúlás lecke lett, egy örökre megtanult.
Elmentél végleg, s köztünk már a távol,
Te vagy az aki folyton, örökké hiányzol,
Tudom hogy engem mennyire szerettél,
S ezért fáj nagyon, hogy örökre elmentél.
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1983-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...
