Az éjszaka úgy körbefon
Mintha csak altatódalt fújna.
És a szél lágyan mögém oson,
Lehelletével lelkemet átfonva.
A csönd, akárcsak most én,
Leginkább egy szót se szólna.
Csak megéli… mély szeretetét …
Köztetek egyszerűen,…s szótlan.
A hold pislákolva úgy nevetgél
A csillagokra kacsintva pajkosan,..
Mindenki más… már nyugovóra tért…
Csak én szuszogok… e békébe burkolva.
És az álom, akár egy szép vágy… elvisz
Az elérhetetlen- szép, mesés távolba…
És boldogságomat hagyja ott kiteljesedni
Hogy szívemet a holnapra is…. felpáncélozza.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
2 Responses
Kedves Tünde!
Nagyon szép verset írt! ezek a sorok:”a hold pislákolva nevetgél”, vagy „a csönd akárcsak most én, Leginkáb egy szót se szólna..” és a töbi is gyönyörűek.Élvezet volt olvasni.További sok sikert kívánok!
Nagyon tetszett!